A város címere

CímerÁlló, kék színű, háromszögletű katonai pajzs, amelynek alapját öt vörös színű lángnyelv foglalja el. A lángnyelvek fölött (mintegy közülük kiemelkedve) Szent Lőrinc vértanú növekvő ezüst alakja látható arany glóriával, kezében bőrerszénnyel; két oldalán két-két arany csillag. A pajzs fölött ötágú aranykorona, amelyből arany színű, növekvő, jobbjában kardot, baljában három vörös rózsát tartó griff emelkedik ki. A pajzsot mindkét oldalról zöld borostyánág ékesíti. A pajzs alatt ezüst szalag lebeg SZENTLŐRINC felirattal.

Szentlőrinc azok közé a települések közé tartozik, amelyek nevüket templomuk védőszentjéről kapták; ez a névadási mód is utal a település régi voltára, hiszen a XII-XIII. század fordulója táján már nem volt szokásban. Mivel pedig a heraldika fontos alapelve, hogy a címer a régmúltra utaljon, kézenfekvő, hogy a névnek (illetve a patrocíniumnak) meg kell jelennie a címerben. Ennek a feltételnek két szempontból is eleget tesz. Először, mert Szentlőrinc összes ismert régi jelképe (a községi pecsétek) a településnek nevet adó szentet ábrázolja. Másodszor pedig: az európai kommunális heraldika egyik legélőbb hagyománya Brüsszeltől Genfig vagy akár Moszkváig,hogy a közösség a saját temploma, vagyis önmaga védőszentjét ábrázolja a címerében. Európai hagyomány követése pedig kifejezi az odatartozás igényét is. Szent Lőrinc népszerű alakja volt a korai keresztény egyháznak, s ezért később sok templomnak lett a védőszentje. Mivel pedig a címer alapfeladata megkülönböztetés, ezért a tervezés során eleve tekintetbe kell venni, hogy várhatóan több település választotta és választja majd ennek a szentnek az alakját címerképül. 

Szent Lőrincet hagyományosan bőrerszénnyel (a közösség kincstartója volt) és rostéllyal (megégették) ábrázolják. (A település címerében az utóbbi attribútum nem szerepel.)

A szent vértanúságára a lángok utalnak; a legenda szerint kibírhatatlanul szenvedett, olyannyira, hogy sírt is: könnyeiből lettek a hullócsillagok - ez a magyarázata a csillagok pajzsra kerülésének. Az

Esterházyak birtoklására utal a család ősi címerének kissé megváltoztatott főalakja a koronával, amely oromdíszként jelenik meg. A magyar címereknél általános foszlányok helyett a címert borostyánágak övezik, amelyek Szent Lőrincre utalnak (borostyán = laurus Laurentinus = Lőrinc).